A szerelem története ...

 

Prológus

 

..Akkor
gyermek volt még a nyár
s egy isten is azt hiszem
Kettejük játékából - velünk - hogyan lett szerelem ?

Kezdetben
kisebb hír voltam csupán
Elhelyezni az Egész arculatán
nem volt nehéz Ám e könnyelmű kéz

mely
másé nem - a sorsé.. - éreztem
könnyű szendergésből rázta fel
s a véletlennel már négyen játszották tovább életem..

Először
apró jeleket dobáltak
s nyugtalanítóvá vált sugárzó lénye
Megismerni Őt.. gondolatait.. bármit megadni akartam érte

Egyre
komolyodott e játék
órák múltán hangja is hiányzott
szinte karnyújtásnyira lebegni a boldogság sziluettje látszott

Mintha
tündérmesék hercegnőjét ügyetlen
bűbáj vagy tudatos szándék
unott utamba egyszerre varázsütésre repítette volna

Fölöttem
egy síró felhő
könnyeiért arcomon gyötrő hiányát okolta
Végül elbűvölt.. már már fellegeken jártam

A
mai igazságot - hittel felvértezve
hamiskás mosollyal szájam szegletén
holdsugárban térdig erőszakkal lökte félre vállam...

Titkod, talán, harmatcsepp lehet
mely lopva, pillantásodba rejtezett..
vagy istenek fogták bölcsődnél két kezed
s lényedből sugárzik most, e bűvölet...

Szemed oly tiszta még
s féltett titkait az Ég
rubin ajkaidban rejtette el
Amíg csak létezel
szívem örökké Rád figyel...

Durcásan, ha ébred a nap
s Veled fésűd is hajbakap
nevess tükrödre, s talán -
visszanevetek a tükör túloldalán...

Veled ébred a Reggel
kényelmes, puha neszekkel
napfénybe, szellőbe öltözik
de holnap újra ágyadba költözik ...

Idő.. néha mint gyorsröptű madár..
máskor ólomlábakra áll
Mi ez a szívbe markoló szédület
Veled - s egyedül Nélküled...

Éj, csillagfoltos bársony köpenyét
Hajnal bíbora, ha tépi foszlányokra szét
majd a büszke Reggel is lábujjhegyre áll..
a világ .. pillantásodra vár...

Néha nem elég a szó,
kéz a kézben volna jó
majd a csend mondja el
mindazt, mit szívemtől kérdezel...

ééééééééééééééééééééééeééééééééééééééééééééééééééé

tovább 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 utolsó vers